Az írónő tűpontos leírást ad a látássérült emberek életéről szerelmi sztoriba ágyazva.
Kedden a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesülete író-olvasó találkozót szervezett a Verseghy Ferenc Könyvtárban Szolnokon. A nagy sikerű esemény vendége Horenka Erika látássérült írónő volt. A közönség soraiban látássérült és látó érdeklődők egyaránt voltak.
Regényeit Kyra Angie álnéven írja, történetei Ausztráliában játszódnak, ő viszont most Tamásiból érkezett Szolnokra élete első író-olvasó találkozójára. Szeretné, ha ennek lenne folytatása. Az írónő kiemelte a közönség aktivitását, amelynek nagyon örült.
A szerző első szerelmi története a „Canberrai kalandok” Ausztráliában, a főváros egyik középiskolájában játszódik. Elizabeth Thomas egy nappal később kezdi el a tanévet, ám amikor bemegy az iskolába, rögtön egy új testnevelő tanárral találja szembe magát. A férfi, Richard Sanders, remekül érti a diákok nyelvét, és egyhamar jó kapcsolatba kerül Lizzel is. Ám ez a „barátság” a történet során szerelemmé változik, amelynek megélése igen sok nehézségbe ütközik, hiszen tanár és diák viszonya nem megengedett az iskola falai között. Hogy a történet happy enddel érjen véget, arról az írónő meseszövése gondoskodik.
A második könyvéről, amely a „Soha ne mondd, hogy soha” címet kapta, így beszélt az írónő: – Jessica nagyon jól beilleszkedett az évfolyamba. Játékos keretben mutatja meg egy évfolyamtársának, hogy hogyan is kell elképzelni a vakok közlekedését, életét. A fiúnak bekötött szemmel az egyik terem ajtajából két padsor között kell eljutnia az utolsó pad mögé úgy, hogy szóban navigálják. Ezt mások is kipróbálják és annyira megtetszik nekik, hogy szeretnék ezt bővíteni más területekre: bevásárlásra, utcai közlekedésre, olvasásra, sportra. Megfűzik a csajszit, hogy csináljanak érzékenyítős hétvégéket. Össze is jönnek ezek, négy ilyen hétvége lesz, jó kis csapatmunka, és természetesen van benne szerelmi szál, mert az nem maradhat el. Az elején az egyik tanárába szerelmes Jessica, járnak is, aztán összevesznek, a végén pedig már a pszichológussal találkozgatnak, maradjunk ennyiben, konkrétan még nem járnak. Happy End lesz, lediplomáznak, mindenki megkapja az álommunkát–, ecsetelte Horenka Erika.
„A látássérültek életét és problémáit bemutató tartalom miatt legszívesebben öt csillagot adnék rá. A saját közvetlen környezetemben is él gyengénlátó ember, így ismerem a vakok mindennapjait. Az író tűpontos leírást ad a látássérült emberek életének legfontosabb aspektusairól” – írta a Moly.hu-n az egyik olvasó.
Zana Anita, JNSZMVAKOK
Fotók: Demény István