A Fudan-kérdés látszólag megosztotta a hazai közvéleményt, ez leginkább Budapesten volt jellemző. Budapest rendelkezett azzal a liberális politikai bázissal, illetve nemzetközi és hazai pénzügyi és humántőkével, amely a baloldali és jobboldali, jellemzően konzervatív politikai realitást képes volt felülírni elhazudva a régió Kína-politikájának jelentőségét. Így a Fudan-kérdés látszólag lekerült a napirendről. A régiónknak, a Balkánnak és Magyarországnak azonban a Kína-politika az egyetemes tudáshoz, munkakultúrához való hozzáférést is jelentheti. A közepes fejlettség csapdája, miként a közgazdászszakma fogalmaz, az oktatáspolitika csapdája is. Budapest, aki a Fudan elutasítását megengedhette magának a globális gazdasághoz való hozzáférése okán, az ország helyzetét tekintve komoly hibát vétett.
A magyar kormány és Kína regionális politikája azonban megkívánja a térség infrastruktúrájának, konnektivitásának és tudásközpontjainak fejlesztését. Tehát Szolnoknak csak fel kellene tennie a kezét, hiszen Budapest tágan értett agglomerációjaként stratégiai infrastruktúrájával és annak várt fejlesztésével lehetőséget teremthetne ezen gazdaságpolitika megvalósításának annak minden előnyével. A Fudan Egyetem egyszerre jelenthet jelentős beruházásokat, a helyi KKV szektor kimagasló fejlődését, a város újbóli oktatási centrummá válását, számtalan új és magas hozzáadott értékű munkahelyet, innovációk egész sorát mérnököket biztosítva nemcsak az országnak, de a helyi ipar jövőjének is. A város közgyűlésének konzervatív egysége és a balliberális új megválasztott polgármester közötti közös munka, jövőképalkotás és városfejlesztés alapját biztosíthatja, amely példás párbeszédhez vezethet.
A 2020-as évek magyar gazdaság- és geopolitikájáról Orbán Balázs, a magyar miniszterelnök politikai igazgatója új könyvének bemutatóján a következőket mondta: „miközben a világ a blokkosodás felé megy, nekünk a konnektivitás, az összekapcsolódás erősítésére kell építenünk a gazdasági stratégiánkat a következő évtizedben.” Ezt a új szolnoki közgyűlésnek is figyelembe kellene vennie a város stratégiájának kialakításakor, ugyanis Magyarország kormánya az évszázad második negyedében világos regionális politikai célkitűzés mentén határozza meg az ország és így Szolnok város fejlesztésének irányát is.
Sok más módja lehet még a jobboldal által is támogatott baloldali, Kína-párti politikai konszenzus kialakításának, minden bizonnyal kompromisszumokat és érettséget kíván meg. Azonban nem elhanyagolható szempont, hogy a pártpolitikát világszerte jellemző tétlenség és a jövőképalkotás hiányától rettegő választók problémáját csak aktív, részvételalapú vezetéssel lehet felszámolni, ennek alapja lehet a Fudan-kérdés megvitatása. Azt gondolom a kérdés tárgyalását pedig lépéseknek kell követnie, legyen párbeszéd egy részvételalapú, közös jövőről!
L. Fosse, közgazdász
