Kilencvennégy éves korában elhunyt Ferencz Tiborné, elismert és szeretett pedagógus, a vármegyei nyugdíjas körök korábbi elnöke, a koltói Petőfi-szobor kitalálója és megvalósítója.

Az egykori földrajz-rajz szakos pedagógus mindig fontosnak tartotta, hogy kollégáit, diákjait megismertesse a határon túli területek magyar történelmével, rendszeresen szervezett túráival generációkban ültette egy a magyarság határokon átívelő összetartozásának érzését.

Neve országosan akkor vált ismertté, amikor Pogány Gábor Benő szolnoki szobrászművésszel és számos szolnokival karöltve gyűjtést indított egy Petőfi Sándort és Szendrey Júliát ábrázoló szobor elkészítésére. Álma az volt, hogy ezt az alkotást Koltón, a Máramaros megyei erdélyi településen állítják fel, ott, ahol a nagy költő és hitvese oly sok időt töltött.

Képes volt összefogásra buzdítani az embereket, s néhány év alatt valóság lett az álomból: Koltón a mai napig ott áll az azóta ikonikussá vált szobor. Az az alkotás, mely nem csupán a magyar irodalom kiemelkedő alakjának állít emléket, hanem ahogyan azt Ferencz Tiborné maga fogalmazta meg: a szeretet és a művészet fontosságát, a magyarság határokon átívelő összetartozását jeleníti meg.

Az Abonyi úti iskolából nyugdíjba vonult kiváló pedagógus életútját tanítványainak, kollégáinak szeretete és tisztelete övezte mindig. Tudását és emberi méltóságát kitüntetések, szakmai elismerések szegélyezték, de életútjának koronája egyértelműen a koltói Petőfi-szobor.

Ferencz Tiborné szinte élete utolsó pillanatáig igyekezet összefogni a nyugdíjas pedagógusokat, kerek életútja azt tanítja nekünk: hittel, összefogással sokat tehetünk hazánkért, a magyarságért.

Halála veszteség hatalmas Szolnoknak, a pedagógus társadalomnak, az irodalmat, a művészetet szeretőknek. Ferencz Tibornét június 19-én csütörtökön kísérik utolsó útjára, búcsúztatása a Szentlélek templomban lesz 11 órától.