Október 23. az elnyomás elleni küzdelem, egy nép szabadságvágyának jelképe. Bár 1956-ban csak néhány nap jutott a szabadságból a magyar népnek, ma mindannyian ’56 hőseinek köszönhetjük, hogy szabadon élhetünk.
Koszorúzásokkal kezdődtek ma a városi megemlékezések Szolnokon. A forradalom és szabadságharc szolnoki hőseinek nyughelyeinél, illetve emléktábláinál helyezték el a tisztelet és emlékezés virágait hozzátartozók, tisztelők, egykori barátok, a vármegye, a kormányhivatal és a honvédség képviselői, a város nevében pedig Fejér Andor és Györfi Mihály alpolgármesterek.
Az Ötvenhatosok terén a Szigligeti Színház művészeinek előadását követően az Szolnoki Ökumenikus Lelkészkör nevében Győri Péter Benjámin evangélikus esperes, a diákokat képviselve pedig Albert László diákpolgármester mondta el gondolatait. Végül a 67 évvel ezelőtti eseményeket és mának szóló üzenetét idézte fel Szalay Ferenc polgármester:
– A mai napon arra emlékezünk, hogy a háborús veszteségek után a véres kommunista diktatúra elnyomásától szenvedve fellázadt a magyarság, s sikeresen elkergette elnyomóit – idézte fel a múltat Szalay Ferenc. – Bár hatvanhét évvel ezelőtt nem közvetítette élőben a média a forradalom minden pillanatát, de a kommunizmustól rettegő szabad világ ünnepelte a magyar hősöket. Nekik is reményt adtak a Budapestről érkező hírek, s reménykedtek, a kegyetlenséget végképp elűzhetjük. Ha ma szétnézünk Európában, vagy a közel-keleti térségre pillantunk, akkor szomorúan tapasztalhatjuk, a mai napig nem sikerült a háború démonától, a rettegéstől megszabadnunk. Emberek ezrei, tízezrei halnak meg, s közben a fejlett Nyugat nem a békét keresi, hanem tovább élteti a háborút.
Hatvanhét esztendővel ezelőtt a szabadságért és a tisztességért, egy félelem nélküli világért harcolt a magyarság. Sajnos a mai világunkban egyre több a félelem, a terror, nem hallgattak el a fegyverek sem, szomszédunkban háború dúl. Tudnunk kell megbecsülni hazánk békéjét és biztonságát, azt, hogy itt nem kell félni kilépni az utcára, nem kell tartanunk a terrortól, s legfőképpen attól, hogy ne mi, magyarok határozhassuk meg saját sorsunkat. Ezt kaptuk 1956 hőseitől, s ezért örökre köszönettel tartozunk nekik!
