Milák Kristóf szinte jobban örül a száz méter pillangón szerzett ezüstéremnek, mint az aranynak kétszázon. MInt mondja, a hosszabbik távon ugyanis csak magával versenyez, a rövidebbiken viszont van ellenfele, akit le szeretne győzni. Nem más, mint korunk legnagyobb úszója, a Tokióban immár háromszoros olmpiai bajnok Caeleb Dressel.

Hiába, más, amit az emberek gondolnak, helyesnek tartanak, s megint más, amit egy ember magában érez, amit magáról gondol.

Milák Kristóf sokkal elégedettebben érkezett az intejúzónában a 100 méteres pillangóúszásban szerzett ezüstérem után, mint amikor 200 pillangón olimpiai bajnok lett.

– Hogy mit érzek? Megkönnyebbülést, hogy végre célba érkeztem, teljesítettem a feladatot. Nagyon nagy súly esett le a vállalomról, rengeteg készülés, rengeteg teher – kezdte a nyilatkozatát a magyar olimpiai arany- és immár ezüstérmes. – S büszkeséget, hogy a társaimmal ilyen jót versenyeztünk.

Igen, elégedett vagyok, megúsztam az Európa-csúcsot, Dresselnek világrekord kellett a győzelemhez. Jól megkergettem…

Jó volt mellette úszni, és persze könnyebb is, mint korábban. Nem volt akkora a delfinje és a hulláma, mint a világbajnokságon, igaz, akkor még könnyebb voltam jó néhány kilóval…

Aztán megköszönte a magyar tábornak a szurkolást, persze a maga módján.

– Megszámoltam a szurkolókat, hogy itt van-e mindenkim, aki megígérte. Elvégre én vagyok az utolsó a csapatból, aki úszott, itt lehetett mindenki – ezek az olyan mondatok, ami alapján Milán edzője, Selmeci Attila azt mondja, a tanítványa nem megy a szomszédba önbizalomért.

Aztán újra előjött a verseny, a párharc Caeleb Dressellel. Vajon mi kell ahhoz, hogy legyőzze őt, lehetséges-e ez egyáltalán.

– Az olimpia előtt több úszó is megkeresett azzal, hogy legyőzhetem Dresselt száz méteren. Akkor azt feleltem, nem vagytok normálisak. Most már látom a lehetőséget erre.

Igaz, kellett hozzá ez az egy év, hogy elhalasszák az olimpiát egy évvel, tavaly még messze voltam százon, azóta felszedtem jó pár kiló izmot, dinamikusabb vagyok – elmélkedett Milák.

Majd amikor arrók kérdeztük, most akkor, mégis, melyik távot szereti jobban, a 200 vagy a 100 pillangót, akkor érdekes választ adott.

– Százon, ugye, adott az ellenfél, akit szeretnék elkapni, kétszázon viszont csak magammal versenyzem.

De hogy ebből mi következik, arra már nem akart kitérni. Ragaszkodott hozzá, hogy most a pihenés ideje jön, még ráér azon gondolkozni, hogy a 100 pillangóra vagy a gyorsúszószámokra feküdjön rá.

A televízió kamerákja előtt egyenesen így fogalmazott:

– Remélem, otthon semmi és senki nem vár rám, csak a pihenés. Egy korszak most lezárult, következik egy új. Kíváncsi vagyok a következő három, illetve hét évemre, ha az olimpiai ciklusokat nézzük. Érdekes dolgok fognak történni itthon és külföldön is, állok elébe mindenkinek. Nem akarom lelőni a poént, de már nagyon éhes vagyok.

Majd a sajtótájékoztatón újra előkerült Dressel. Mintha ő lenne az ember, akinek az árnyékából ki kellene lépnie.

– Biztos vagyok benne, hogy a jövőben mind jobb és jobb eredményre sarkalljuk egymást, ami újabb világrekordokban jelentkezhet.

Személyesen nem ismerem Dresselt, csak a versenyekről, nagyon szívós, fantasztikus úszó

– jegyezte meg.

A teljes magyar olimpiai csapat szerepléséről a következőket mondta:

– Az olimpián nagyon meglepő eredmények születtek, hiába az olimpia más. Én és a csapattársaim is mindent beleadtunk. Mindenkinek le kell vonnia a következtetést. Nincs okunk a szégyenkezésre, ünneplésre annál inkább.

Magyar Nemzet