Nem mintha kérdéses lett volna, de bejutott a negyeddöntőbe a férfi vízilabda-válogatottunk, miután kiváló harmadik negyedére építve 11–8-ra nyert az Egyesült Államok ellen. Hétfőn az Olaszország elleni rangadóval zárjuk a csoportkört.
Mielőtt a mieink a medencébe ugrottak volna, érdemesnek tűnt áttekinteni a harcteret.
Például az egész mezőnyből, így nyilván a másik, B-csoporton belül is egyedül az általunk a döntőbe várt Spanyolország áll 4/4-gyel. Ebből a négy győzelemből kettő volt rangadó: kezdésnek a címvédő Szerbia (13–12), majd Montenegró (8–6) ellen, a jutalomnak Kazahsztán (16–4), a ráadásnak meg az elvileg középerős Ausztrália (16–5) számított.
Ezután már csak a Horvátország elleni csoportfinálé maradt, de akkorra csoportgyőztes lehet David Martín együttese, ha a mi mai mérkőzésünk után a piroskockások nem győznek Szerbia ellen.
Mindeközben a mi A-csoportunk is bonyolódik, vagy legalábbis a vártnál szorosabban alakul, hiába gondoltuk egyszerűbbnek.
Az előző fordulóban például a minket legyűrő Görögország úgy nyert egyetlen találattal az általunk kitömött Japán ellen, hogy fél perccel a vége előtt fórból szerezte a győztes találatot (közreműködő az Alexandrescu, Putnikovics román, szerb bírópáros). Az pedig óvatosságra intő jel, hogy Olaszország is csak eggyel nyert Amerika ellen, ugyancsak finisbeli (csak éppen másfél percnél szerzett) fórgóllal.
Ezek után jött a mi rangadócskánk, amire Märcz Tamás és a tengerentúliakat irányító szerb kolléga, Dejan Udovicsics is csak egyik kapusát nevezte be: valahogy úgy tűnik, még mindig kisebb kockázat a kezdőkapusra tenni, mintsem kevesebb mezőnyjátékossal indulni a kiállítászuhatagba – következésképp a Dél-Afrika elleni 23–1 alatt pihenő csapatkapitányunk, Varga Dénes visszatért.
Mégsem a gólokról, hanem azok hiányáról szólt az eleje, sokkal több volt a kontrafault. Továbbá, ha nem számítjuk Pásztor Mátyás három másodperccel a kiállítás lejárta után, de még a visszarendeződés előtt szerzett találatát, akkor a két csapat 7/0-s fórmutatóval kezdett (4–3 leosztásban, nem lehettek panaszaink), és egészen pocsék lövéshatékonysággal. Egy ponton úgy álltunk, hogy Zalánki 4/0, Hosnyánszky, Erdélyi és Varga Dénes mind 2/0, összességében meg 12/2… (Szerencsére odaát is 12/3-mal nyitott a céllövölde.)
Mindezek háttérzaját az amerikai kurjongatások szolgáltatták, amivel minden sikeres blokkot nyugtáztak, amiből viszont nálunk is akadt, az ugyancsak hangos Nagy Viktor is jól védett, ezért 3–4-ről 5–4-re fordítva úgy festett, hogy kezd alakulni a dolog – főleg, hogy a harmadikban mi lőttünk hármat, ők a világon semmit, azaz elléptünk néggyel (8–4), és sínre tettük a meccset.
Az amerikaiak 10 perc 54 másodpercnyi hasztalan fel-le úszkálás után tudtak betalálni ismét, ám ennek is csak érdekességfaktora van, jelentősége sokkal kevesebb, mert az eredményből sejthetőnél biztosabban, 11–8-ra nyertünk, és magyar idő szerint hétfő hajnali 4.00-kor Olaszországgal zárjuk a csoportkört.
További részletek és percről percre az NSO oldalán!
