Az önkormányzatiság 30 éves évfordulója és az önigazgatás története Karcag tükrében

A napjainkat átszövő pandémiás helyzet, újabb és újabb járványügyi rendelkezések, az ennek következményeként gyakran jelentkező közegészségügyi-, gazdasági-, munkaügyi következmények, a különleges jogrend életbe lépése úgy hatnak a társadalom gondolkodására és a közvélemény figyelmére, mint egy „domború fókuszlencse”, amelynek révén egy pontba, esetünkben a jelenbe látunk élesen, de perifériára szorítja az azt körülölelő világot.

Karcag Városháza 2020-ban. Fotó: Bekecs Sándor

Noha a jelen helyzet, napjaink eseményei is kétségkívül történelemkönyvek lapjait megtöltő történésekkel telnek, nem szabad szó nélkül elmenni a magyar önkormányzatiság 30 éves évfordulójának emlékezete mellett. Karcag esetében ráadásul arról sem szabad megfeledkezni, hogy az önkormányzás, mint vindikált települési jogkör, egyáltalán nem 30 éves múltra, hanem a rendi társadalomban kivívott regionális önigazgatás fényében, évszázados múltra tekinthet vissza.

Önigazgatás a régmúltban…

Az önigazgatás, települési és regionális önrendelkezés lehetősége és képessége épp a Jászkun Hármas kerület: a Jászság, a Kiskunság, a Nagykunság esetében vezethető vissza a legkorábbi történeti példára a magyar jogtörténetben. A század elején, a Jagelló-korban a központosított rendi monarchiát felváltó hatalmi decentralizáció során az ekkor már uralkodói kegyként elnyert kollektív nemesi jogállásra támaszkodva jelent meg először a regionális önigazgatás, korlátozott önrendelkezés jelensége az Alföld középső részét benépesítő kun településeken.

1541, az ország három részre szakadása, az Oszmán-Török Birodalom magyarországi térhódítása, a létrejövő török hódoltságon keresztül az Alföldön élő népesség óriási agóniájának kezdete volt. A hagyományos közigazgatás felbomlása, a sok évszázad alatt kialakult kereskedelmi-gazdasági, politikai-társadalmi térszerkezet tartós megbomlása másfél évszázados válságot okozott nemcsak a hódoltság területén, de az egyes országrészek határvidékein is. A Nagykunság és azon belül Karcag (korabe- li nevén Karczagújszállás) épp az elvadult, háborúk, portyázások sújtotta határvidék területére esett, ami fejlődési potenciálját jelentősen visszavetette. Más nézőpontból bizonyos hosszú távú előnyökkel bírt a XVI. századi „magunkra utaltság” jelensége. Épp a központoktól való elszakadás, az önmagára utaltság helyzete erősítette meg a kunok társadalmi-rendi különállását, tette lehetővé a reformáció terjedését, amely erősen meghatározta a térség és a település mentalitását. A Hármas kerület a kiváltságai révén később is kiemelt helyzetben volt a rendi dualizmus (és időszakos felvilágosult abszolutizmus) rendszerében, erre az 1745-ben, épp 275 éve megszületett Redemptio (önmegváltás) jócskán ráerősített. A Jászkunság, mint kiváltságos térség a kötött mandátumokkal felruházott nemesi vármegyékhez képest egészen 1876-ig megőrizhette a helyi önigaz- gatás különböző formáit.

Az önkormányzatiság karcagi gyökerei…

A dualizmus rendszerében a politikai, államigazgatási modernizáció zömét Tisza Kálmán, a „generális” kormánya hajtotta végre. Várostörténeti fejlődésünkben az addigi hagyományos rend és jogállás teljes megváltozását hozták el az Osztrák-Magyar Monarchia magyar felének központosítási törekvései, amelyek a régi, „Mohács” előtt megszerzett területi autonómiák felszámolására irányultak. Ez városunkat saját szerepének átértékelésére késztette. A karcagi városvezetés az 1870-es évek során lépéseket tett egy önálló „nagykun városok alkotta vármegye” esetleges létrehozása esetén vármegyeközponti szerep megszerzésére és jelentős összegeket invesztált a szükséges infrastruktúra megteremtésébe. 1872-ben Karcag elnyerte a rendezett tanácsú városi jogállást is. A Tisza-kormány a karcagiak jogos reményeit „megtorpedózva”, 1876-ban Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közigazgatási központjává mégis a helyi és helyzeti energiák szempontjából kedvezőbb Szolnok városát tette meg, miközben felszámolva a Jászkun Hármas kerület önigazgatás terén bírt autonómiáját, betagoztak minket a „muszáj vármegyének” is nevezett, ekkor kiformált Jász-Nagykun-Szolnok vármegyébe. Innentől a korszak jogszokásainak megfelelően nem közvetlenül a lakosság, hanem köz- vetetten a városi képviselők által választott polgármesterek irányították „Karczagot”.

1872-ben választottak a város történetében először polgármestert, Pap Eleket. Őt a város vezetői székében kiváló emberek sora követte: 1885-ben Medgyessy Zsigmond, 1894-től dr. Veress Sándor, 1897-től Tassy Becz Géza, 1903-tól dr. Szentesi Tóth Kálmán, 1921-től dr. Varga Mátyás, 1925-től Steinbach Antal, 1926-tól dr. Hajnal István, 1936-tól dr. Sántha Miklós, 1945-től dr. Dósa Balázs. A város fejlődése szempontjából jelentős urbanizációs eredményeket hozó, de kétségkívül viharos évtizedek következtek. Karcag a két világháború között „Karcagi választókerület” néven, Kisújszállással együtt, egyéni országgyűlési választókerületet alkotott rendezett tanácsú város státuszban, majd a közigazgatás bethleni konszolidáció-végi reformja révén 1929. július 28-tól városunk megyei várossá alakult. A XX. század két világháborújának 1945 után a város fokozatosan elvesztette politikai-, gazdasági-, jogi önállóságát, 1948 után betagozták abba az erősen központosított tanácsi rendszerbe, melyben a szociológiai értelemben vett szubszidiaritás elve, azaz a helyben felmerülő feladatok, problémák helyi szintű kezelése nem, vagy csak közvetetten érvényesülhetett.

Az önkormányzatiság visszanyerése…

A szocializmus belső erodálódása, az 1973 után alapjaiban megváltozott világgazdasághoz való rugalmatlan és alkalmazkodásképtelen hozzáállás 1989-re Kelet-Közép- Európában mindenhol, így hazánkban is a rendszerváltoztatás igényével jelentkezett. E politikai-, gazdasági átalakulás egyik sarokpontja volt a területi és települési közigazgatás teljes átalakítása, pontosabban szólva az 1948-tól a kommunista rendszer által mesterségesen deformált települési közigazgatás reformja. A III. Magyar Köztársaság 1989. október 23-i kikiáltása, az 1990 tavaszán lezajlott országgyűlési választások árnyékában Karcagon (is) sorra alakultak meg az országosan párttá szerve- ződő társadalmi szervezetek helyi tagszervezetei, pezsdült fel a pangás hosszú évtizedei után a helyi politikai közélet. Újjáalakuló pártszervezetként a Kisgazdapárt, új pártszervezetként jött létre az MDF, a Fidesz és valamivel később az SZDSZ. A szocialista pártállami rendszer országos lebontásának mintájára helyben is megalakult a Karcagi Ellen- zéki Kerekasztal, továbbá társadalmi feladatokat felvállaló civil szervezetek sora is létesült e korszakban Karcagon, így megemlítendő a Visszahívást Kezdeményezők Csoportja vagy a Karcagi Közéleti Fórum. 1990 februárjában a város közélete már olyan pezsgő volt, hogy a főtéren a szov- jet csapatok kivonását követelő tüntetésre is sor kerülhetett. A rendszerváltást követő első szabad országgyűlési választás országos eredményei helyben is polarizálták a közéletet. Számos új sajtótermék is ekkortájt indult a teljesség igénye nélkül pl. a: Járdátlan Oldal, Kunhalom, Váratlan Fordulat című újságok, politikai hírlapok aktivizálták a szocia- lizmus alatt a depolitizációhoz szoktatott helyi közvélemény politikai érdeklődését. Az 1990 októberében még a régi, kétfordulós választási rendszerben zajló önkormányzati választások alkalmával a karcagi választók 72%-a a rendszerváltó pártok valamelyikére adta le voksát.

Polgármestert végül a második fordulóba jutott pártok egyeztetése révén választottak, így 1990. október 30-án lépett hivatalába dr. Fazekas Sándor, aki egészen 2010-ig irányította Karcagot. 2010. október 3-án Dobos Lászlót választották polgármesterré, aki harmadik ciklusát megkezdve méltósággal viselt, súlyos betegségben 2020. június 13-án hunyt el. 2020. szeptember 27-én időközi önkormányzati választáson Szepesi Tibor lett a város polgármestere. Az elmúlt 30 évben, ahogy az azt megelőző évszázadokban is, rengeteget változott Karcag és a helyi közigazgatás arculata. Átalakult, elveszített vagy megszerzett szerepkörök, régi és új feladatkörök, kiadási és bevételi oldalán is jócskán megváltozott költségvetés, választási küzdelmek, sikerek és tragédiák, eredmények, jövőbeni elképzelések, megoldásra váró feladatok halmaza képezi ma az elmúlt 30 év önkormányzatiságának mérlegét!

dr. Pintér Zoltán Árpád
történész
Karcagi Hírmond 2020. november 13.

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: google
Google+
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn
Megosztás itt: pinterest
Pinterest

Egerben is nyert a Szolnok

A Szolnok magabiztosan nyert Egerben a férfi vízilabda ob I. szerdai játéknapján. Férfi Vízilabda OB I. Eger-Szolnoki Dózsa 12-19 (3-5, 4-5, 3-5, 2-4) A Dózsa ezúttal sem

Tovább »