A mai napig nem tudjuk, hogy a kádári megtorló gépezetnek hány halottja van. Az 1956-os megtorlás célkeresztjébe különböző társadalmi és politikai csoportok kerültek, a megtorlás áldozatainak pontos számát a mai napig nem ismerjük.

Ellenforradalmi elemek likvidálása – ez volt az 1956 utáni megtorlás egyik vezényszava. Megvizsgálva, hogy a megtorlás célkeresztjébe kik kerültek, azt láthatjuk, hogy különböző társadalmi és politikai csoportok vannak köztük.

„Egyrészt a reformkommunisták, akik a rendszeren belül valamilyen alternatív irányt választottak, másrészt ott vannak az utcai harcosok, akik a legtöbb halálos ítéletet kapják, ott vannak a vidéki, rendpárti forradalmárok, akik egy lokális közösség tekintélyes szervezői, közéleti személyiségei. A negyedik csoport pedig, akik valójában nem követtek el semmit” – mondta Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke a Kossuth Rádió, A nap kérdése című műsorában.

A Kádár-rendszer kedvelt eszköze volt a köztörvényesítés

Ha a megtorlás logikáját akarjuk megérteni, akkor a hatalom által ellenségként kijelölt célcsoportok mellett ott van az is, hogy bárkiből áldozatot csinálhatunk, ami a teljes megfélemlítés légkörét terjeszti ki az egész társadalomra 1956 után” – tette hozzá a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke.

„Harminc éve vita kérdése, hogy hányan voltak azok, akiket jogerős bírói ítélet után hóhér végzett ki. Azt, hogy hány embert vertek agyon, hányan haltak meg börtönben, még megközelítőleg sem tudjuk. A kivégzettek száma 230 körül lehet. Ehhez még 40-50 embert hozzá kell számolni, aki ennek a pufajkás erőszaknak esett áldozatul. Azt, hogy hányan haltak meg a külföldre menekülők közül, akiket a határon lőttek le, végképp nem tudjuk” – hangsúlyozta Szakolczai Attila, történész, a Fővárosi Levéltár vezető levéltárosa.

Szakolczai hozzátette: mindenki ellenforradalmárnak számított, akit a rendszer egy adott pillanatban nem szeretett. A vétlen áldozatokkal kapcsolatban úgy vélekedett, hogy ők lehetnek a legnagyobb csoport, akik elszenvedték a megtorlást.

„A Kádár-rendszer egyik kedvelt eszköze volt a köztörvényesítés: a forradalommal kapcsolatban elítélt embereket valamilyen köztörvényes bűncselekményekkel is megvádolták. Ennek egyrészt pszichológiai oka is van – a forradalommal kapcsolatos közös erkölcsi tőkét roncsolják –, de legalább ennyire fontos, hogy

a köztörvényes bűnökkel elítélt emberek kikerülnek az amnesztiát érdemlők köréből”

– mondta Földváryné Kiss Réka.

A megtorlások hatása a mai napig érződik

„1956 egyik kiemelten rossz hírű cselekménye volt a Divatcsarnok kifosztása. A csarnok találatot kapott, és kigyulladt. Azokat a nemzetőröket, környékbeli lakosokat, akik bementek az áruházba, és értékeket hoztak ki, fosztogatás címén köztörvényes váddal elítélték, így rájuk sem vonatkozott az amnesztia” – hangsúlyozta Szakolczai.

„A Kádár-rendszer beavatkozott a bírósági döntésekbe, csak akkor nem tette, ha érdeke volt nem beavatkozni” – ismertette a levéltári vezető.

Nem lehet tudni, hogy hányan vannak azok, akik el sem jutottak a bíróságig, hanem az utcán agyonverték, lelőtték őket. Szakolczai Attila szerint annak, hogy akik ezekről az eseményekről tudhatnak, mégsem beszélnek, oka lehet az is, hogy

a rendszerváltás után harminc évvel még a mai napig is nagyon sokan félnek.

„Minél kisebb közösséget érint, annál mélyebb ez a félelem” – tette hozzá Földváryné Kiss Réka.

hirado.hu