A május 29-i, dunai hajókatasztrófa utáni mentésben szolnokiak is részt vettek.
A Hableány fedélzetén dél-koreai turisták utaztak és egy tragikus ütközés miatt a fölborult kisebbik hajón utazó harmincöt emberből huszonnyolcan életüket vesztették. A búvárok a víz alatt kutattak, az Életjel csoport tagjai pedig a Duna mentén, a vízben sodródó áldozatok keresésében vállaltak szerepet.
A mentést rendkívüli módon megnehezítette a magas vízállás illetve a Duna erős sodrása. A szolnoki búvárok és az Életjel mentőcsoport az áldozatok testének fölkutatásában és az elsüllyedt hajó kiemelésében vállaltak fontos és eredményes szerepet. Tulajdonképpen a víz alatti munka minden körülménye messze fölülmúlta az észszerűt, a vízmélység kétszerese volt annak, amiben a szabályok még megengedik a merülést.
A város polgármestere, Szalay Ferenc köszönte meg a tragédiát követő kiemelkedő teljesítményt, aminek nyomán egy kivételével minden holttest felszínre került és kiemelték az elsüllyedt Hableányt. A nehéz és áldozatos cselekedetre utalt, amikor úgy fogalmazott: büszkék lehetünk arra, hogy önökkel egy városban élhetünk.
iSzolnok
