SZOLNOK | Minden év október 6-án a 48-49-es szabadságharc mártírjaira, az Aradon kivégzett tizenkét honvéd tisztre emlékezünk

A szolnoki tisztelgő megemlékezés szónoka Győri Péter Benjámin evangélikus esperes volt. A címbéli szavak az ő szavai, hiszen arról a legnagyobb áldozatról beszélt, amiben föllehetők a jézusi tanítások: nem voltak hajlandók az aradi tizenhármak az idegen hatalomnak meghajolni, mert a legnagyobb áldozat akár életünket adni a barátainkért és ők ezt tették. Nem a mai kor szerint oly sokat hirdetett “nekem hogyan lehetne jó” elv alapján éltek és haltak meg, hanem az a gondolat vezérelte őket, hogy “miképpen lehet jó a hazának”. Szabadok voltak, mert az önzetlen szeretet – akár Krisztusé – belülről jött.

Nem vártak semmit a nép szolgálatáért, a függetlenségükért harcolni volt a dolguk, hiszen a haza ezekre a katonákra volt bízva, másként tehát nem is cselekedhettek. Ma sokan azt mondják – fűzte a gondolatot az esperes -, hogy mit is ad nekem a haza és nem fordítva, azaz mit adhatnék még a hazának.

Győri Péter Benjámin a fiatalokhoz is fordult, amikor az aradi vértanúk áldozatát a figyelmükbe ajánlotta: létezik az a szeretet, amit a vértanúk és Krisztus képvisel az emberi emlékezetben, ezt a szeretet kell mindeniküknek megtalálni és soha föl nem adni a mások szolgálatát.

A Zagyva-parti emlékhelyen koszorúzás zárta a nemzeti gyásznapot.

iSzolnok