JÁSZSÁG | Tabit, csemelet, mazolmány, dikta. Nem vagyok biztos benne, hogy valamennyi olvasónk ismeri a fenti kifejezéseket, ám akik részt vettek a Jász Múzeum április 27-i, esti programján, most már valószínűleg tudják, mit jelentenek ezek a szavak.
A Gyere velünk a múzeumba – A jász hagyományok nyomában című programsorozat keretén belül két előadó kalauzolta a népes számban megjelent közönséget viseletkultúránk titokzatos világába. Dr. Bathó Edit az etnográfus szemüvegén keresztül engedte láttatni a hagyományos jász öltözetet. Viganó, pruszlik, kecele – A jász viselet virágkora és újjászületése című előadása nyomán alapos ismereteket kaptunk eleink ruházkodásáról, szó szerint betekinthettünk még a szoknya alá is.
Az igazgató asszony részletesen mesélt a manapság másodvirágzását élő jász viseletről, a helyes öltözködési módokról. Elmondta, hogyan illik hordani a nyárikát, a pruszlikot, meddig érjen a viganó és milyen színű legyen, hány alsószoknyát húzzanak a pendelyre, miből készülhet a harisnya, hogyan terítsék a mentét pelikán módra a vállukra, milyen legyen a fékető, a bagolysüveg, hová tegyék a dolmány zsinórozását.
Arról, hogy kinek milyen ruha illik, már Tajti Erzsébet viseletkészítő mesélt részletesen Méretek, arányok, stílus – A viselet varrásának fortélyai című előadásában. A témához kapcsolódva a valóságban is megszemlélhettük a Rokolya varróműhely munkáit, ahol Erzsébet és munkatársai készítik a kutatások alapján tervezett korhű viseleteket a hagyományok továbbvivői számára. A tervező elmondta, hogy minden munkát alapos megbeszélés előz meg, hogy az elkészült öltözék anyagában, mintájában, színében valóban hiteles, ugyanakkor a megrendelő ízlésének megfelelő legyen.
Mindkét előadó arra biztatta a hallgatóságot, készíttessenek minél többen a másodvirágzását élő jász öltözetet maguknak, vigyük tovább a hagyományt, úgy, hogy ünnepeink, mindennapjaink részévé tesszük azt.
BerényCafé.hu
