Ha Szolnok gyarapszik, akkor az az országnak is jó.

Fölsorolhatnánk, hogy hány méternyi utat újítottunk föl, hány száz méter kerékpárút épült, bölcsődék, óvodák, iskolák kitatarozását, teljes megújítását is sorakoztathatnánk egymás mellé, szólhatnánk az új közterekről, amik valódi közösségi terekké változtak egy-két év alatt, de ez csak az egyik igazi fokmérő – hárítja el a számszerű fölsorolást Szalay Ferenc, Szolnok polgármestere. A vezetői székben a tizennyolcadik esztendejét töltő egykori sportoló inkább arról beszél, hogy bár természetes, ha valakiben él a másutt próbálkozás vágya, ám már sokan jönnek vissza a városba, itt akarnak megélni, vagyis a városnak van vonzereje, vagy ahogy manapság divatos mondani: megtartó képessége erősödik. Ez már lényeges mutató egy város fejlődésében – mondja.

– Jó, hogy megszavazta minden jelenlévő a költségvetést a képviselőtestület ülésén.

– Bizony jó. Eljutottunk oda, hogy nincs lyuk a közös pénzügyi elképzelésünkben, nem terveztünk hiányt, annyi a bevételünk, amennyit elkölteni tervezünk. Az is jó, hogy a jelenlévők balról és jobbról egyaránt az igen gombot nyomták. A költségvetés felét fejlesztésekre fordítjuk, amiben folytatódik az iskola, óvoda korszerűsítési program, benne van a Tiszaliget fürdőjének megújítása, a Mester út megépítése és sok minden más is.

– Honnan a pénz, a sok milliárd?

– Az olvasók is tudják a választ: saját bevételből, mert nagyon jó az adófizetési készség a cégeknél, de természetesen pályáztunk és pályázunk állami irányítású pénzekre, meglehetősen nagy sikerrel. Ha a város gyarapodik, az az ország haszna is. Mi, szolnokiak igenis érezzük, hogy az ország erősödik.

– A közgyűlés előtti frakcióvezetői beszélgetés segít a nagyobb egyetértésben.

– Valóban így van, már ott kialakul az, hogy mennyire támogatott egy-egy javaslat. A frakcióvezetők élnek is ezzel a vita-lehetőséggel. Már aki ott van. A Jobbik nem mindig tiszteli meg  jelenlétével.

– Gyakran beszél arról, hogy közösségibb lett a város.

– Ebben élen járnak a szabadtéri rendezvények, amit mind többen és többen „használnak”. A gulyásfesztivál, a Parti-túra a két talán legismertebb, de mellettük számos kisebb és nagyobb rendezvény ad hétvégi szórakozást a városlakóknak. Köztereinken, ha jó az idő, babakocsis sétálóktól a szerelmeseken át az idősebb sétálókig sokan megfordulnak, élvezik a megújuló város kínálta lehetőségeket, a szép környezetet, a társaságot. Túl azon, hogy a különféle fesztiválok már országosan is vonzóvá váltak, a színházunk telt ház előtt játszik estéről estére, szimfonikus zenekarunk nemzetközi szinten is ismert, a hetven esztendős Tisza táncegyüttes népi hagyományainkat mutatja meg előadásaiban, az Agóra eseményeinek látogatottsága páratlan, kiállításaink százakat, ezreket látnak el érzelmi munícióval. A rendszerváltás óta, kivált az utóbbi években óriásit változott a város, ami élhetőbb, lakhatóbb, mint korábban. A lelki gyarapodás is tapintható, egyházaink fontos részei a város szellemi életének, lényeges szerepet vállaltak újra az oktatásban, amiért köszönet jár csak. Mind inkább nyilvánvaló, hogy van munkahely, aki igazán dolgozni akar, talál is tisztességes állást magának, ha néha nem is olyat, amit mindig is szeretett volna. Viszont megoldja a pillanatnyi helyzetet. Hál’ isten kevés a munkanélküli. Ez nem volt mindig így.

– Az M4 évek óta téma, öröm volt, amikor elkezdődött az építése. Évek óta áll.

– Nekünk is szívfájdalmunk mindaz, ami történt, nem a mi döntésünk. A városnak nagyon is fontos, hogy mindkét irányban javuljon a közlekedés, mert az további fejlesztéseket jelent majd az egyébként látványosan megerősödött ipari parkban és ezzel együtt a városban is. De most kormányzati döntés van, túljutottak a tervezésen, két éven belül Fegyvernekig kell elérnie az autóútnak. És el is ér majd, ez bizonyos. Ez pedig a Tiszával, a megújuló fürdővel, a megváltozó művészteleppel, a múzeummal, a már vendégváró RepTárral a turizmus felé nyit nagyobb ajtót.

– Vannak aggódó hangok a főiskolát illetően, a központ Kecskemétre került.

– Ha arra gondolnak, hogy megszűnik, akkor tévednek. A lényeg, a főiskolai oktatás, megmaradt a városban és megmarad a jövőben is és ez a fontos, nem az, hol a székhely.

– Tervei? Nekivág egy újabb ciklusnak majd?

– Ajándéka az életemnek, hogy a város legújabbkori történetében szerepet kaphattam. A fejlődés, a korszerűsödés részben, pontosabban nagy részben persze az államnak is köszönhető azzal, hogy a korábban nyakunkba szakított adósságot átvállalta, de még inkább öröm, hogy mi magunk is sokat tettünk hozzá. A polgárok érdeme, hogy ez a város ma az, amilyennek szeretjük, amiért a magunkénak érezzük. Jó volt ebben együtt gondolkodni, cselekedni. Vannak még terveim, de nem döntöttem. Tegye föl ezt a kérdést majd néhány hónap múlva.

(iSzolnok)