Színültig a városi sportcsarnok ezen a vasárnap délutánon. ha csak minden, ma még élő, egykoron a Tisza Táncegyüttesben néptáncba szerető, szereplő, akkor két ilyen sportcsarnok is kevés lett volna, hiszen a hét évtized alatt, azaz az alakulás óta legalább ezren húztak mellényt, pruszlikot, csizmát és “úricipőt”, hogy a környék és a nagyobb haza táncait megtanulják, bemutassák.
Néhány hónapja persze már készültek a táncosok, volt műhely beszélgetés, fotókiállítás, de azért ez a gála, ez a hatalmas néptáncünnep volt mindennek a koronája. Kovács Mihály, az együttest éltető egyesület tiszteletbeli (és persze egykori) elnöke köszöntötte Japán nagykövetét, aki megtisztelte az ünnepet, már csak azért is, mert a táncosok többször jártak a felkelő nap országában és köttettek ott barátságok. Maga is lelkesen tapsolt a fergeteges táncok alatt, ahogy az ünneplő közönség is. Misi san (ahogy sokan titulálják a tiszteletbeli elnököt) megemlékezett azokról is, akik a hetven esztendő alatt sokat tettek azért, hogy elkezdődjön a néptánc együttes élete, s hogy legyen jelene és jövője is, amit viszont már a mai támogatók – közöttük Szolnok városa – biztosít, hiszen a fél világot bejárt táncosok nagyon is megérdemlik nem csupán azért, mert őrzik a néptáncos hagyományt, hanem mert a Kunság, de Erdély és más vidékek táncait is beillesztették műsoraikba. Az elődök, akik már a felhők fölötti csoportban ropják, bizonyára elégedettel azzal, amit követőik remekelnek évek óta. Jó kezekbe tették le a jövendőt…
Jó volt látni, ahogy az öreglegények és a korban hozzájuk nemesedett táncoslányok hirtelen visszafiatalodtak a színpadon és mosolyogva járták megállás nélkül, de jó volt látni, hogy ahogy sok-sok éve már az utánpótlást jelentő kicsik, a cseperedők, meg a Corvinka milyen tehetséggel lépett nyomukba a színpadon is.
Nehéz a néptáncról beszélni, ahogy nehéz írni is arról ahogyan mosolyogva, szeretettel – és talán nem túlzás -, lélekből járták a toborzót, a régi kunsági táncokat, a frissebb koreográfiákat olykor szülők és már a nyomukba lépő gyerekeik. Talán annyi elég: ez a néptánc ünnepe volt és igaz ünneppé a hetven esztendős, ám mindig fiatalos Tisza Táncegyüttes varázsolta.
