Felkerült a korona Draskovits Dénes eddig is párját ritkító gyűjteményére. Olyan különleges kerámiákkal bővült ugyanis a napokban, amelyeknek létezéséről sem tudtak eddig a szakemberek.
Felbecsülhetetlen értékű az a Badár-kerámiákból álló gyűjtemény, amely dr. Draskovits Dénes, Mezőtúr korábbi polgármestere tulajdonában van. Az egykori városvezető közel egy éve ajánlotta fel hasznosításra településének ezt a kincset, amely azóta állandóan látogatható kiállításként kapott helyet. Draskovits Dénes közben tovább gyarapítja a kollekciót, az elmúlt hónapok során hetvenöt darabbal bővült a gyűjtemény. Ezek között is jócskán akadt különleges ritkaság, egyik sem fogható azonban azokhoz, amely most foglalták el méltó helyüket a tárlókban.
– A Badár Balázs előtti leghíresebb mezőtúri alkotó, K. Nagy Gábor műve az az 1875-ös Deák-fejes butella, amelyet egy véletlen folytán sikerült megszereznem – tudjuk meg a gyűjtőtől.
– Köztudomású, hogy a kiegyezés utáni években Deák Ferenc rendkívül népszerű volt, így készültek Miska-kancsók az ő képmásával, butelláról viszont nagyon kevésről tudunk. Ekkora méretben és ilyen tökéletes állapotban pedig talán nem is maradt meg másik. Tudomásom szerint egy jóval kisebb darab közel hatszázezer forintért cserélt gazdát az egyik leghíresebb galériában, így ennek az értékét igen nehéz reálisan felbecsülni. Nyilván ez számít a kiállítás legértékesebb darabjának, ahogy Pusztai Zsolt, a Túri Fazekasmúzeum igazgatója fogalmazott, ezzel felkerült a korona a gyűjteményemre.
Olykor azonban hiába is keresgélünk országszerte a különleges ritkaságok után, egyszer csak kiderül, hogy végig ott volt a szemünk előtt.
– Régóta tudomásunk volt róla, hogy Badár Balázs lánya, a fiatalon elhunyt Badár Eszter segített apjának a fazekasmunkákban, nem könnyű azonban azonosítani a munkáit, hiszen minden darab Badár Balázs pecsétjével szerepel – meséli Pusztai Zsolt múzeumigazgató.
– Nemrégiben viszont a fazekasmúzeum raktárában fekvő anyagok rendezgetése közben olyan terveket találtunk, amelyeket bizonyíthatóan ő készített 1909-ben. Ezek messze túlmutatnak korukon, sokkal inkább iparművészeti jellegűek, abban az időszakban rendkívül modernnek számítottak.
– Amikor megláttam a terveket, eszembe jutott, hogy ugyanezekkel a mintákkal láttam aukciós tárgyakat az interneten – teszi hozzá Draskovits Dénes.
– Azonnal lecsaptam rájuk, így most már két olyan kerámiával is büszkélkedhetünk, amelyek bizonyítottan Badár Eszter művei.
