Létezik még a magyar mezőgazdaságnak fejlődő ágazata, amely nemzetközi szinten is kiemelkedő minőségű terméket hoz létre. Kár, hogy itthon kicsi rá az igény – szól az Origo cikke.

Nem tudtuk nem büszke magyarnak érezni magunkat, miközben Bross Péterrel, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület vezetőjével beszélgettünk a hazai méhészetről és mézekről. Bármennyire is patetikusan hangozhat, de mégis igaz: a jövő a magyar méhészek kezében van. Szerencsére remekül végzik a munkájukat, leginkább, mert szeretik.

Kezdjük a legfontosabbal: hogy érinti a magyar méheket a nemzetközi médiában évek óta emlegetett méhpusztulás?

A környezeti hatások a méhekre is hatnak, ugyanis ez az a haszonállat, aminek a tevékenységét nem nagyon lehet kontrollálni. Körülbelül 5 kilométeres sugarú körben dolgoznak az állatok, ez 80 hektárt jelent, ahonnan mindent és bármit összeszedhetnek. Ráadásul, mivel kicsike, sokkal érzékenyebb, és olyan új kártevők is megjelentek, amelyekre sem a méhek, sem a méhészek nincsenek még felkészülve. Ott tartunk, hogy

önmagában egy méhcsalád már elpusztulna, a mézelő méheket a méhészek tartják életben. 

Ha nem tennék, 1-1,5 év alatt eltűnnének a méhek a földről, ami beláthatatlan következményekkel járna.

Hány méhész van Magyarországon?

20 000 méhész gondoz itthon több mint 1 millió méhcsaládot.

És ez sok vagy kevés?

Nagyon sok, önmagában és arányaiban is. A környékbeli országokban például nincs ekkora méhsűrűség, azaz sokkal kevesebb méhcsalád jut egy négyzetkilométerre. Nálunk 12, ez világcsúcs. De ha a méhészek számát nézzük az összlakosságra vetítve,nálunk minden 500. lakos méhészkedik, Németországban csak minden 800., Olaszországban csak minden 1200. És nálunk található Európa legnagyobb méhészete is 10 ezer méhcsaláddal.

Mit gondol, mivel magyarázható, hogy ilyen sokan állnak méhésznek?

Egyrészt nyilván azok csinálják, akik szeretik a mézet, szeretik a méheket, szeretnek a természetben dolgozni. De az is fontos tényező, hogy a méhészkedés képes megélhetést biztosítani.

Ez csak az utóbbi évek trendje, vagy hagyományosan erősek vagyunk méhészetben?

Mondhatni

a méhészet a magyar mezőgazdaság egyetlen ágazata, amely a rendszerváltás óta növekedni és fejlődni tudott.

Korábban is erős volt a hazai méhészet, de az állományok megnőttek. 1985 előtt átlagosan 15 családdal dolgozott egy vállalkozás, most ez a szám 60.

Nyilván sokat számítanak a Kárpát-medence adottságai, de biztos vagyok benne, hogy nem csak ez van a háttérben.

Nézze,

a méhészetet kikerülte az ipari forradalom. 

A mai napig az élő munka a meghatározó, tehát aki dolgozni akar, annak tökéletes terület. Más ágazatokkal ellentétben itt aránylag kis befektetéssel is el lehet indulni, és nyereséget lehet termelni, néhány millió forintnyi tőke elég az elején. Persze a megfelelő szaktudás is nagyon fontos. Illetve azt is számításba kell venni, hogy a méheket nem lehet másnak átadni, ismerni kell őket, és veszélyes üzemnek számít a méhszúrások miatt. A méhészek jellemzően márciustól októberig nem sok más dologgal tudnak foglalkozni, és leginkább az lesz sikeres, akinél az egész család részt vesz a munkában. Aki pedig árulja is a saját mézét, annak októberben kezdődik a kereskedelmi szezon.

Mennyire versenyképes a magyar méz?

Sajnos hiába vagyunk jók és hozzuk a mennyiséget is, az a helyzet, hogy külföldre hagyományosan hordóban értékesítjük a mézet, mivel nincs brandingelve. Így nem is tud érvényesülni, hiszen más mézekkel keverve kerül az áruházak polcaira. A piacon csak az ár számít, a minőségnek nincs akkora jelentősége. Sok nyugat-európai kiszerelő arra használja a mézünket, hogy az Ázsiából érkező szuperolcsó termékeket feljavítsa ehető minőségűre.

Mitől jó a magyar méz?

Leginkább a szigorú, az Európai Unióban egyedülálló méhegészségügyi rendszer az, ami megkülönbözteti sok más ország termékeitől. Magyarországon minden nyáron 1000 ember, úgynevezett méhegészségügyi felelős dolgozik azon, hogy minden egyes méhésznél ellenőrizze a körülményeket. Ezenkívül nyilván az is lényeges, hogy

akácmézből mi adjuk Európa termelésének kétharmadát. 

Sajnos a fajtamézekre nincs valódi igény.

(Origo)