Örökség? Akadály, amit át kell lépni!

“Ha nincs változás, az a baj, ha van változás, akkor az.”

Érdekes témát vetett fel a Megyehatár blog. Alapvető jelenségnek tartjuk mindenhol a negatív, kritikus hangokat. Azonban rendszerint nem tekintünk be ezek mögé, egyrészt a napjainkra jellemző felületesség miatt, másrészt azért, mert hajlamosak vagyunk ezeket természetesnek venni.

A Megyehatár írása felveti a kérdést: Mikor jobb a közhangulat? Ha azért aggódunk, hogy miért a szomszéd út került sorra, vagy akkor, ha azon törjük a fejünket, miért nem történik semmi?

Önök szerint? Lentebb változtatás nélkül közöljük a blog véleménycikkét:

 

Az elmúlt időszak fejlesztéseinek “mellékhatásaként” felerősödtek az elégedetlenkedő, türelmetlen hangok a településen. A fejlődés természetes velejárója ez a jelenség. Ebben is a pozitívumokat, a haladást kell látnunk. Most van miért elégedetlenkedni, eddig nem volt. Hangot adnak véleményüknek, mert tudják, most van esély a változtatásra. Amikor semmi nem történt, nem volt érdemes elégedetlenkedni, mert az emberek tudatában voltak annak a szomorú ténynek, “úgysem változik semmi”.

A türelmetlenség egy alapvető emberi tulajdonság, bár ismerjük az örök érvényű alapigazságot: A türelem rózsát terem Itt a Tisza-tó partján, Tiszafüreden kifejezetten ismerősen csengenek a fenti sorok. Több mint tíz éven keresztül joggal várta a helyi társadalom, hogy véget érjen a türelmi idő, a város újra a fejlődés útjára lépjen. Most pedig hirtelen arra ébredünk, azt látjuk, hogy valami megváltozott. Hirtelen arra lettünk figyelmesek, hogy folyamatosan szűnik meg az a “beletörődött és megszokott” légkör, ami eddig jellemezte az “átkos” pókhálós, kátyús és egyre csak beázó romjain mélázó kis várost. Nem történt más, csak a fejlődés és a változás szele csapta meg a Tisza-tó fővárosa címet, eddig csak a szájhagyomány útján viselő várost. Törvényszerűen erősödnek fel ilyenkor a régit, a “hagyományost” védelmező, maródi hangok. Ez a közélet örök törvényszerűsége: ha nincs változás az a baj, ha van változás, akkor az. Ennél is izgalmasabb azonban a megjelenő és fokozódó türelmetlenség.

Munkagép alatt szakadt be az út a Tariczky sétányon.

A jelenlegi városvezetésre hagyományozott “örökség” gyakran nehezíti a mindennapokat. Az elmúlt évtized hiányosságai folyamatosan kerülnek felszínre, egyik hiba akadályozza a másik kijavítását. Elevenítsünk fel pár példát: önkormányzati bérlakások állapota, szennyvízhálózat rekonstrukciója, a városi infrastruktúra hiányosságai, már málló állapotban lévő utak, hiányzó járdák, balesetveszélyes kátyúk stb. Ezek azok a problémák, melyek nem egy, és nem is négy év alatt keletkeztek. Elképesztően bosszantó, amikor egy fejlesztés során a korábbi mulasztások romjait kell eltakarítanunk, borítva ezzel az adott beruházás költségvetését, nem utolsó sorban kitolva a határidőt.

Az adósságkonszolidációval – sok önkormányzathoz hasonlóan – Tiszafüred is egy lehetőséget kapott az újrakezdésre, és az átgondoltabb gazdálkodásra. Szemléletváltás történt 2014 októberében. Nagy lehetőséget halasztott el Tiszafüred, amikor az előző uniós fejlesztési ciklus elsétált a város mellett, ám ez a hátrány nem behozhatatlan. 2014 és 2020 között új lehetőség nyílik a fejlődésre, ám ezúttal élnünk kell vele. Ahhoz, hogy a fejlődés ne csak illúzió, és elérhetetlen álom legyen nagyon sok munka áll előttünk. A fejlődés érdekében meg kell birkózni az örökséggel. Új járdák épülnek, ha csak részletekben is, de megújulnak a közintézmények, a kisebbek mellett a forgalmasabb utak helyrehozatala is elkezdődött. Bővült a bölcsődei férőhelyek száma, megújult a gyermekorvosi rendelő épülete, megszűntek a középkori körülmények a Sportcsarnok parkolójában és mellékhelyiségeiben, de a település egyik jelképe, a Városháza is kapott a jóból.

Tiszafüred madártávlatból (Drónfelvétel)

Természetesen megérkeztek a negatív hangok is. Legyinthetnénk, „elégedetlenkedők mindig, mindenhol vannak”. De ebben is a pozitívumokat, a haladást kell látnunk. Most van miért elégedetlenkedni, eddig nem volt. Hangot adnak véleményüknek, mert tudják, most van esély a változtatásra. Amikor semmi nem történt, nem volt érdemes elégedetlenkedni, mert az emberek tudatában voltak annak a szomorú ténynek, “úgysem változik semmi”.

Örüljünk, amíg van miért türelmetlennek és elégedetlennek lenni. A legnagyobb problémánk az legyen,  hogy miért ezt, és miért nem azt az utat fejlesztették. Mikor jobb a közhangulat? Ha azért aggódunk, hogy miért a szomszéd út került sorra, vagy akkor, ha azon törjük a fejünket, miért nem történik semmi?
Az eddig hallott negatív hangok, csak a várost eddig jellemző szélsőséges pesszimizmusból, pánikból, és kilátástalanságból való természetes felriadás. Tudni kell örülni ezeknek a hangoknak, hiszen ez a fejlődés vitathatatlan velejárója. Csak abba a munkába lehet belekötni, amit elvégeztek. Nyilván, a “semmisemjó, énjobbantudom” kritika üröm, az örömben. Irreleváns.
Facebook
Twitter
LinkedIn
Pinterest

Felborult egy kisteherautó Cserkeszőlőnél

Az M44-es autóúton történt a baleset. Szalagkorlátnak csapódott és oldalára borult egy bútorlapokat szállító kisteherautó, Cserkeszőlőnél. A kunszentmártoni hivatásos tűzoltók áramtalanították a járművet, majd heveder

Tovább »