A Csokonai Könyvtárban mutatták be Dr. S Kovács Ilona etnográfus, a Nagykunsági Népművészek Egyesülete elnökének most megjelent Kunkapu című tanulmánykötetét.

Az egyesület szeretné felkutatni a faragó és díszítő művészet minden ágát, a kunhímzéstől, csipkeverésen át a kunkapuk készítéséig. Utóbbiról készült az etnográfus legújabb kötete.

Nagykunság gazdag faragó hagyományát, amely a 19. század utolsó harmadában élte fénykorát Karcagon is. A vésett díszű fedeles „kunkapu”, a faragott nagykapuoszlopok, és a vésett díszű fejfák sok helyen megtalálhatóak voltak, ma már csak elvétve látni ilyet a városban. Dr. S Kovács Ilona kutatásának köszönhetően már egyre több dokumentum áll ebből az időszakból a rendelkezésre, s ezek alapján nyáron faragótáborban karcagi és környékbeli mesterek egy vésett, faragott kunkaput állítottak a Református Templom kertjébe. Az emlékmű az egykori fedeles kapuk és kapuoszlopok díszítő elemeinek, valamint nagykun és református szimbólumok felhasználásával készült Andrási Mihály faragó népi iparművész vezetésével.

A kötetet dr. Fazekas Sándor országgyűlési képviselő ajánlotta a jelenlévők figyelmébe.

– A Kárpát-medencében nem is láttam a karcagi kunkapukhoz hasonlót, pedig testvéremmel, családtagjaimmal végigjártunk sok-sok települést. A kötet egy összefoglaló, kiindulópont a következő munkához, mert ez egy olyan gazdag terület, amelyet még lehet kutatni. Nagyon fontos, hogy minél több új kunkapu legyen, hiszen a 1990-es években ezek elfogytak. A rendszerváltás után fogalmazódott meg a Fidesz tagjaiban – Varga Mihály, Kovács Sándor-, hogy meg kellene menteni ezeket a kapukat, mert hihetetlen értékűek. A kezdeményezéshez dr. Fazekas Sándor polgármesterként is csatlakozott, így több mint harminc kaput fotóztak le 1994-ben egy pályázat részeként, hogy a kapuk formavilágát meg tudják menteni. Ezek a múzeumnak átadott fotók most visszaköszönnek a kötetben – mondta a politikus, aki bízik abban, hogy többeket is inspirál majd, hogy kunkaput állítsanak portájuk elé.

Megemlítette Györfi Sándor meghatározó alkotását, a Németh Gyula szobrát gazdagító kaput, amely egy eredeti kunkapu bronzba öntött mása.

– Úgy látom az építtetőket, az önkormányzatokat is jó néhány szomszéd településen is inspirálta ez. Karcagon is születtek új kapuk az önkormányzat és magánszemélyek által – Kálváriára, Kórház út, Szélmalmi fogadóház. A városvédők korábbi támogatói pályázata révén is épültek így kapuk – sorolta dr. Fazekas Sándor, akinek Hunyadi utcai háza előtt szintén ilyen kapu és kerítés van. – A Kunkapu kötet összefoglalja a kunkapu történetét, múltját, jelenét, de egyúttal a jövőre nézve is buzdító lehet. Szívből gratulálok a kiváló munkához elnök asszonynak és kívánom, hogy legyen ereje a folytatáshoz, a fafaragóknak pedig azt, hogy legyen erejük a munka folytatásához – kívánta a képviselő.

Dr. S Kovács Ilona előadásában elhangzott, két fontos forráscsoportra támaszkodott: az egykori állapotokat megörökítő archív anyagra, másrészt a 2019-ben a még fellelhető kapumaradványokra.

A nagykunsági faragás virágkorában, 1906-08 között készült az első sorozat, 1911-ben a második és 1928-ban a harmadik. A pusztulás és a kapukészítési hagyomány felélesztésének korából, az 1990-es évekből egy teljes fénykép gyűjtemény maradt meg. A mai állapotot tükröző fényképsorozat zárja a források hosszú sorát.
A kutatás számára nagy jelentőséggel bír a Néprajzi Múzeum rajz és fotógyűjteménye, valamint Újházi Sándor 12 darabból álló karcagi fényképsorozata, amely 1911-ben készült. A kötetben láthatók Györffy István 1928-as fényképei is, az 1994-ben kiírt „Kapu fotópályázat” anyaga és a tavaly készült fotók.

infoKarcag