Nem váratott sokat magára Irán válasza arra, hogy múlt pénteken egy amerikai dróncsapás végzett Kászem Szolejmani tábornokkal: szerdán hajnalban rakéták vettek célba két iraki bázist, amit az amerikai hadsereg használ. Vajon Teherán ezzel letudta a bosszút? Egyelőre csak szaporodtak a kérdések.

Helyi idő szerint tegnap hajnalban rakétatámadás ért két, amerikai katonáknak otthont adó iraki bázist. Az egyik az iraki–iráni határhoz közeli Kurdisztán fővárosát, Erbílt – ahol magyar katonák is állomásoznak –, a másik a Bagdadtól nem messze működő Ain al-Aszad légi támaszpontot vette célba.

A támadást Irán vállalta magára, megtorlásként Kászem Szolejmani tábornok múlt heti meg­gyilkolásáért. Nagyjából ennyi bizonyos, a részleteket illetően már eltérők az álláspontok.

Iraki források szerint összesen 22 ballisztikus rakétát lőttek ki az ­irániak, 17-et Ain al-Aszadra, ötöt pedig Erbílre. A jelentős nemzetközi sajtójelenlét ellenére alig adtak ki fotókat, így a pusztítás mértékét nehéz megítélni.

Az Egyesült Államok és a szóban forgó bázisokon állomásozó többi nyugati nemzet jelentése szerint a támadás nem követelt életeket, a közeledő rakétákat időben észlelték. Úgy tűnik, hogy a rakéták egy része célt sem talált, az egyik például az erbíli repülőtér melletti mezőn landolt és nem robbant fel, a másik a várostól bő 30 kilométerre csapódott be. Iráni hírforrások „számos áldozatról”, egyes jelentések 80 „amerikai terrorista” haláláról, helikopterek, drónok és haditechnika megsemmisítéséről számoltak be. Állításaikat semmivel nem bizonyították.

A nagyjából kétszáz fős magyar katonai kontingens főként éppen Kurdisztánban állomásozik, így az erbíli támadás őket is komolyan fenyegette. A Honvédelmi Minisztérium tájékoztatása szerint egyetlen magyar honvéd sem sérült meg.

Németh Szilárd, a tárca parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes Kecskeméten kijelentette, megtették a szükséges óvintézkedéseket, szavatolják a honvédek biztonságát. A minap Benkő Tibor miniszter is megerősítette, akár az evakuálásra is fel vagyunk készülve, ráadásul e tekintetben most jobb helyzetben is vagyunk, hiszen vannak csapatszállító gépeink.

A támadás után most mindenki azt találgatja, hogy ezzel Teherán vajon letudta-e a bosszút Szolejmani haláláért. Ali Hámenei iráni legfelső vezető arról beszélt, ez még csak az ­amerikaiak arculcsapása volt, de nem érhetik be ennyivel.

Haszan Róháni elnök pedig metaforikusan arra figyelmeztetett, lehet, hogy az amerikaiak „levágták Szolejmani kezét”, de ők majd levágják Amerika „lábát” a térségben. A teheráni propaganda szerint több mint száz további célpontot mértek be arra az esetre, ha az amerikaiak „újabb hibát követnének el”.

Amerikai források viszont azt találgatták, szándékos lehetett az iráni cél- és fegyverválasztás, ahogy az is, hogy nem követelt áldozatokat a támadás. Ezt megerősíti, hogy szóban az iraki miniszterelnököt is figyelmeztették a rakéták indításáról, aki azonnal értesítette a katonaságot, így volt idejük felkészülni.

Így a hazai tömegtájékoztatás úgy tálalhatta, hogy keményen megbosszulták a tábornok halálát, miközben nem kockáztatták a konfliktus kiszélesedését.

Úgy tűnik, az amerikaiakon nem fog múlni a kedélyek megnyugtatása, tegnap csak újabb szankciók kivetésében merült ki a válasz. Túlzás lenne állítani, hogy Donald Trump amerikai elnök békejobbot nyújtott, de tegnapi sajtótájékoztatóján egyáltalán nem harcias hangot ütött meg, inkább a szerinte már egyébként is halott iráni atomalku újratárgyalását sürgette.

Magyar Nemzet