Egyre több felnőttek által elkövetett gyermekbántalmazásra derül fény.

A kiskorúak ellen elkövetett visszaélések száma világszerte rendkívül magas, de a megfelelő, határozott intézkedéseknek komoly megelőző hatásuk lehet — állítja a Kisko­rúak Védelmének Pápai Bizottsága titkára, aki a pannonhalmi gyermekjogi szimpóziumon nyilatkozott a Magyar Nemzetnek.

A csendtől a szóig címmel rendeztek gyermekjogi szimpóziumot a héten Pannonhalmán, a helyi bencés közösség és a Hintalovon Alapítvány szervezésében a gyermekbántalmazás témájában.

Az eseményen részt vett számos állami, egyházi és alapítványi oktatási intézmény vezetője, valamint külföldi szakemberek is.

„Az elmúlt években egyre több iskolai zaklatás és tanárok, edzők, nevelők által elkövetett gyermekbántalmazási ügy került nyilvánosságra Magyarországon is” – írták a résztvevők közös állásfoglalásukban. Mint ismert, a pannonhalmi gimnáziumban is előfordult egy nagy port kavaró eset néhány éve.

A szimpózium megnyitásakor Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát hangsúlyozta: szent ügy a legsebezhetőbbek védelme, ami világnézettől és politikai szimpátiától független össztársadalmi, közös küldetés lehet.

A sajtóban sokszor szenzációhajhász hangvételben bemutatott esetek kezelését nehézzé teszi, hogy rendkívül sokrétű problémáról van szó, amit lapunknak az eseményen előadást tartó Robert W. Oliver atya, a Kiskorúak Védelmének Pápai Bizottsága titkára is megerősített.

– Nagy a különbség a valódi pedofília – amit öt-hat éves kisgyerekek ellen követnek el – és a tizenéveseket érintő visszaélések között, amelyek az esetek nagy részét tették ki – figyelmeztet Robert W. ­Oliver, hangsúlyozva, hogy amikor a gyermekek bántalmazásáról beszélünk, az abúzus fogalmát és az erőszak mértékét is pontosan meg kell határoznunk ahhoz, hogy tudhassuk, hány esettel van dolgunk.

Az atya elmondta, egyes felmérések szerint a mai társadalmakban minden harmadik lányt és minden hatodik fiút érintenek a bántalmazások, de ez egy tágabb meghatározáson alapuló adat, amelyben nem csak a tényleges, súlyos szexuális zaklatási esetek vannak benne.

– Az Egyesült Államokban készültek megalapozott, átfogó tanulmányok, amelyek szerint a hetvenes, nyolcvanas években a katolikus papok négy-öt százaléka is érintett lehetett valamilyen bántalmazásban, ami nagyjából megfelel a társadalmi átlagnak.

Ez a mi esetünkben, vallási szervezetről lévén szó, különösen rettenetes – mondja a vatikáni bizottság titkára, hozzátéve, hogy azóta szigorú védelmi intézkedések történtek, amelyek hatására az esetek száma jelentősen csökkent, és mára nagyon kevés olyan bántalmazás fordul elő, amelyekben katolikus papok az elkövetők.

A megfelelő intézkedések tehát segítenek, és a gyermekmolesztálások esetében mára a katolikus egyház zéró toleranciát vezetett be. Ha egy pap ilyen bűncselekményt követ el, minden esetben el kell tiltani a lelkipásztori szolgálattól. A szexuális visszaélések ugyanakkor köztörvényes bűncselekmények, amelyekben az állami szerveknek kell ítélkezniük.

Az egyház tehát világszerte azt szeretné elérni – és ez irányú kánonjogi változtatások léptek életbe –, hogy minden ügy, takargatás nélkül, az állami hatóságok elé kerüljön.

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy előfordul, húsz, harminc év is eltelik, mire egy áldozat jelentkezni mer. Az egyházban ezért az elévülési időt húsz évre emelték, és még ez alól is lehetséges felmentés, hogy lefolytathassák az ügyeket. Azonban vannak még államok, ahol az elévülés komoly jogi akadálya lehet a visszaélések megfelelő kezelésének.

Robert W. Oliver a megelőzés fontosságát hangsúlyozza. – Ellenőrizzük a papságra jelentkezők hátterét, pszichológiai tesztek is vannak, és különösen figyelünk arra is, hogy az illető vajon alkalmas-e a sokszor magányos papi életre – mondta lapunknak az atya, aki felhívta rá a figyelmet, hogy a cölibátus és a gyermekek molesztálása között semmiféle tudományos kapcsolatot nem lehet találni.

Felvetésünkre, hogy a paphiány ­miatti kevésbé szigorú felvételi követelmények gondot jelenthetnek, a szakértő úgy rea­gált: – Ma már minden püspök tudja, hogy sokkal komolyabb gond lehet egy alkalmatlan személy felszenteléséből, mint a paphiányból.

Magyar Nemzet