A Folkforgatag névre keresztelt produkció nyitotta a gálaműsorok sorát az idei Csángó Fesztiválon. Szerda este a Szabadtéri Színpadon a Magyar Állami Népi Együttes önálló műsorát a külföldi vendégegyüttesek bemutatója követte.

A közönséget, köztük Szabó Tamás polgármestert, Szatmári Antalné alpolgármestert, a meghívottakat és valamennyi érdeklődőt Gál-Dobos Beáta műsorvezető köszöntötte. Rövid bevezetőjében összefoglalta az est izgalmasnak és látványosnak ígérkező programját.

Kép: BerényCafé

A műsor első részében a Magyar Állami Népi együttes táncosai léptek színpadra a Mihályi Gábor rendezte Tánckánon – Hommage á Kodály Zoltán című produkciójukkal. A két éve készült koreográfiában a Kodályi életmű szolgál hivatkozási alapul. A műben nagy zeneszerzőnk életműve előtt tisztelegve a modernitásba burkolt hagyomány jelenik meg elemi erővel, lüktető elevenséggel.

A jelen tánclépésekben összefoglalt kortárs megnyilvánulásai szimbiózist alkotva a múlt autentikus táncképi világával gondolati hidat építettek az idősíkok között. A zsigerekben megélt hagyományok, az évszázadok óta szinte ösztönszerűen bennünk élő táncban és viseletben is megnyilvánuló ünnepeink, érzéseink, a mindennapi élet történései köszöntek vissza egy modernitással kevert, mégis ősien magyar tánckoreográfia képeiben.

A kibontakozó történet zenei vázát Kodály és kortársa, Bartók Béla művei, illetve népzenei gyűjtéseik adják. Olyan ismert dallamok idéződtek fel Pál István Szalonna és muzsikustársai hangszereiből, mint a Háry János, a Kilenc zongoradarab vagy az Esti dal.

A népies jegyeket mutató, ugyanakkor újragondolt jelmezek szintén a hagyományok újraértelmezését hivatottak ösztönözni. Gazdagon árnyalt lírai képek, az öröm és a bánat táncban és muzsikában kifejezhető formái kaptak új jelentést a produkcióban az idősíkok változó spektrumán keresztül. A díszleteket Soós Andrea álmodta színpadra.

A külföldi együttesek műsorában egy hihetetlenül színes paletta tárult a nézők szeme elé. A fesztivál történetében talán az eddigi egyik legizgalmasabb programot nyújtotta az idei Színes világ műsor, hiszen olyan egzotikus országok kultúrájába tekinthettünk bele, mint Bolívia, Kolumbia, Ecuador, Indonézia vagy az örök visszatérő, ám mindig kedves Törökország.

Kép: BerényCafé

Elsőként ők, török barátaink léptek színpadra. Az Eskisehir Osmangazi University Folk Danse Ensamble közvetítésével kaptunk betekintést a török tánc és népzene világába. Az egyetem néprajzszakos és egyéb szakokról érkezett hallgatói 2001- óta alkotnak csoportot. Rendszeresen fellépnek és képviselik az intézményt különböző fórumokon, fesztiválokon hazájukban és külföldön egyaránt. Repertoárjukban főként Anatólia területének gazdag tánc és zenei anyagát, valamint viseletét mutatják be. Műsorukban olyan jellegzetes táncokat láthattunk mint a halai, a horon, a zeibek.

Utánuk Dél-Ázsia folkját az indonéz tánccsoport idézte meg. Az indonéz tánc olyan ősi művészeti forma, amely máig teljes kifinomultságával létezik és kapcsolatot teremt az egyébként megközelíthetetlen szellemi távolságokkal. Az indonéz tánc, mint táncforma létezik, de nem él meg a többi művészeti ág nélkül. Tradíciójában fontos szerepet játszik például az árnyék-báb játék, ugyanis a táncnyelv tulajdonképpen a kétdimenziós bábok megszemélyesítője. A mozdulatok általában lassúak, meditatívok, koncentráló, befelé forduló formanyelven szólalnak meg. Bonyolult izoláció, kéz és fejmozdulatok alkotják, harmóniára törekvés jellemzi. A Jacartából érkezett együttes a Liga Tari Mahasiswa Universitas Krida Budaya egyetemet képviseli 1983-óta, mint országuk egyik legismertebb ifjúsági tánccsoportja. Számos díjjal büszkélkednek, mind hazai mind nemzetközi színtereken elnyerve azokat.

Ázsia után Dél-Amerikában, közelebbről Bolíviában folytattuk utunkat a Ballett Folclórico De La Universidad Católica Boliviana „San Pablo” együttes kalauzolásával. Országuk több szempontból is a legeké. Itt van a világ egyik legmagasabban fekvő metropolisza, La Paz, illetve a legmagasabban található hajózható tó a dallamos nevű Titicaca. Dél- Amerikában itt a legnagyobb az indián őslakosság aránya, a népesség több mint felét teszik ki. Sajnos a térség egyik legszegényebb országa is, ám csakis gazdasági értelemben, hiszen természeti kincseik és kultúrájuk páratlanul sokszínű. Ez utóbbiból adott ízelítőt a 33 éve alakult csoport, akiknek szintén egy egyetem adott teret. A tánc jelentőségét jelzi az egyetemen belül, hogy hat hivatalos ballet, azaz tánc testülettel és több mint 65 táncos diákkal rendelkezik az intézmény. Az együttes repertoárját mintegy 45 bolíviai tánctípus képzi az intézményre jellemző sajátos koreográfiába foglalva és különleges viseletekben előadva. Rengeteg külföldi fellépésen képviselték hazájukat és saját folklór fesztivállal is büszkélkedhetnek.

A képzelet szárnyán nem repültünk túl messzire a következő vendéggel, csupán a Csendes-óceán partján található Ecuadorba látogattunk el az Expressión Latino Americana együttessel. Az Andok hegyei, az óceán trópusi strandja, a mindent elnyelő dzsungel ad otthont az indián és a gyarmati kultúra szépségeivel kevert sokszínűségnek. Ecuador táncai tükrözik az ország többnemzetiségű multikulturális természetét. A dallamok alapjait az afrikai ritmusok, a hagyományos andokbeli zene és az esőerdők muzsikája adják. Az együttes 1981-ben alakult Quenca városában, azóta számos fesztiválon képviselték országukat. A műsorban Ecuador vallásos hagyományaiból merítkezve mutattak be táncokat, amelyik az amerikai őslakosok és a spanyol hódítók kultúrájából keverve eredeztethetőek. Megjelenik táncaikban az iparművészet és a mezőgazdaság is.

Magyarországot a Jártató Ifjúsági Táncegyüttes képviselte a műsorban Csuhaj ez a szegelet című bökönyi tánckoreográfiával.

Az este utolsó fellépőjeként Kolumbia táncosai léptek színpadra az El Colombiano Compania De Danza csoport nevében. Az égbe törő több mint ötezer hegycsúcs és a karibi térség paradicsomi tájainak országa a természeti szépségekhez hasonló gazdag kulturális kinccsel rendelkezik. A latinos temperamentum, az örök vidámság táncukban is visszatükröződik, amelyet a színes, fodros, habos viseletek tovább fokoznak. Az együttes csupán három éve jött létre, de a latinokra jellemző tánctudás velük születik, így vérpezsdítően profi produkciót láthattunk. Küldetésszerűen terjesztik hazájuk sokszínűségének megismertetését mind országukon belül, mind határaikon túl.

A hagyományokhoz híven a Színes világ gálaműsort össztánc zárta, ahol a tánc közösségteremtő erejét hirdetve valamennyi fellépő kézen fogva ropta a moldvai dallamára.

BerényCafé