“Lehettem volna mezőgazdász is…”

Kép: iSzolnok

SZOLNOK | Ezt mondta Ladoniczki doktor, amin az ember egy kicsit elcsodálkozik. Persze jó azt tudni, hogy mindezt még legénykeként gondolta, rögvest az általános elvégzése után.

Ócsáról hát Vácra indult, de két hét után kiderült: egy mezőgazdásszal kevesebbje lesz Magyarországnak.  S hogy miképpen lesz orvos az ember fia? Bizony úgy, hogy kiváló tanárai vannak az ócsai gimnáziumban, akik úgy tudták tanítani a kémiát, a biológiát, fizikát, hogy a korábbi gondolatok gyökeresen más irányt vettek.

-Volt Ócsán egy nagyon idős, de nagyszerű orvos, sokszor megfordultam nála. Jó volt látni, ahogyan az emberekkel bánt, de azt is, hogy jó eredménnyel gyógyított. Ez is egy lökés volt. Aztán meg a nyári munkák, amiket már kórházakban töltöttem: a kórbonctanon, a traumatológián. Tudtam, hogy orvos akarok lenni. Határozottan.

“Hogy mi lettem volna még szívesen? Pilóta!” (Kép: iSzolnok)

S hogy hol végezzen az ember orvosegyetemet, ha nem Leningrádban (ami mára hála Istennek ismét régi nevét viseli: Szentpétervár)? Egy év fölkészítő után hét esztendőt töltött az egyetem falai között és persze kiválóan, hibátlanul végzett. Mindezt honvédségi ösztöndíjasként. A végzett orvost aztán Szolnokra vezényelték, ahol azóta is él.

-Jó emlékű Csabai Csaba doktor vezette be az élettani vizsgálatokat Szolnokon, amit ma is fontosnak tartok. Ő maga sportorvosként is tevékenykedett, ebbe én is belekóstoltam, aztán ott is ragadtam, az Olajbányász kosárlabda csapatának egészségi állapotát ügyelem. Nyolcvankilencben már nem írtam alá az új esküt a seregben, így azután kitették a szűrömet. Ez volt a legkönnyebb módja a szabadulásnak, noha nem volt bajom a sereggel, de mást akartam. Lettem hát háziorvos, amit akkor még körzeti orvosnak mondtak.

A kitüntetést Áder János köztársasági elnöktől vette át. (Kép: iSzolnok)

Ennek huszonhét éve. Szolnokon a Kőrösi út és környéke lett a “birodalma” és azóta is ott rendel, ahol mindjárt véget ér az út. Mondjuk úgy óvatosan, hogy nem ez a város leggazdagabb része. Sőt.

-Igaz. Éppúgy betegek ők is, mint a tehetősek. Sok cigány él erre, de respektálják az orvost, hallgatnak rám, értik, hogy mit tehetek meg és mit nem. Nyíltan beszélek, ezt is értékelik. Ha nem megy a stikli, hát nem megy. Egyébként pedig orvos vagyok, a gyógyításra esküdtem, nem arra, hogy különbséget tegyek szegény, meg gazdag, balos vagy jobbos beteg között.

Négy szakvizsgát tett az évek alatt, hogy jobb szakember legyen. Készül az ötödikre. Az irodájában falig érnek a könyvek, a szakfolyóiratok.

-Muszáj tanulni. Muszáj tudni jobb és jobb módszereket, hasznosabb orvos lettem attól, többet tehetek mások gyógyulásáért. Az ember persze nem úgy kel reggel, hogy na most azután megmutatom! De mindent megteszek a kezdetek óta azért, hogy eredményesebb legyen a munkám. Ma is így látom, így azután készülök az andrológia szakvizsgára. Gond van a férfiak termékenységével, igyekszem ezen segíteni, hiszen nyilván ez is oka a népességfogyásnak. Mondom: ez is.

Hatvanhárom éves. Van humora, nem is kevés, kiváló szakember, nehéz körzetben áll helyt lassan három évtizede, sportorvosként évtizedek óta teljesít: becsülik és értékelik. Nemrég a Magyar Ezüstkereszt Polgári tagozat kitüntetésben részesült. Azt mondja jól van ez így, rendben van az élete. Bár…ha nem orvos lett volna, akkor talán pilóta, na, igen, talán pilóta – mondja búcsúzóul, de ezt már nem magyarázza meg. Kezdődik a rendelés.

iSzolnok

MEGOSZTÁS